Mi az osteosarcoma?

Az osteosarcoma (ejtsd oszteoszarkóma)a csontállományt termelő sejtek (osteoblaszt) korlátlan burjánzása miatt kialakuló rosszindulatú daganat. Kialakulása a csontok gyors növekedésével függ össze, ezért elsősorban kamaszkorú, társaiknál magasabb gyermekekben alakul ki. Pontos okát nem ismerjük, azonban a daganatsejtek gén állományának eltérései szerepet játszanak benne. Téves elképzelés, hogy a betegség valamilyen sérülés, vagy törés miatt alakulna ki! Az osteosarcomának többféle szövettani altípusa létezik – un. osteoblasstos, chondroblastos, fibroblastos, teleangiectaticus – melyek gyógyításában és gyógyulásában nincs lényeges különbség.

Előfordulási gyakorisága

A leggyakoribb gyermekkori, csontokból kiinduló rosszindulatú daganatos betegség. Magyarországon évente körülbelül csupán 8-10 új beteg kerül felismerésre.

Tünetei

Lehet fájdalom, duzzanat, csonttörés, gyulladás. A növekvő daganat fájdalmat okoz, amit a betegek egy elszenvedett kisebb traumához próbálnak kötni. Nagyon típusos az éjszakai csontfájdalom, melyre felébred a gyermek. Ugyanígy szoktak a betegség okaként csonttörést feltételezni, mely valójában a betegség következménye! A daganat növekedve elfoglalja a szabályos szerkezetű, nagyon ellenálló csontállomány helyét, mely elveszti a stabilitását. A meggyengült csontállományban egészen banális beütődés is törést okozhat. Leggyakrabban az intenzív csontnövekedés területén jelentkezik: hosszú csöves csontok a lábon a térd körül, a karcsont vállhoz közeli vége. Természetesen bármely más csontból is kiindulhat a betegség.

Kivizsgálás menete

A betegség egyértelmű diagnózisához elengedhetetlen a műtéti mintavétel a daganatból (biopszia), amit ortopéd-sebész végez. Ahhoz, hogy pontos képet alkothassunk arról, hogy milyen intenzív kezelés szükséges a beteg meggyógyításához, fel kell azt is mérni, hogy a szervezetben egyetlen helyen, vagy több helyen is jelentkezik-e a betegség. Ennek kiderítéséhez csontscintigraphia, és computer tomográfia (CT) szükséges. Az esetleges áttét leggyakoribb helye a csontrendszer más területei és a tüdő.

Kezelés

A betegség kezelésének két fő pillére a műtét és a kemoterápia (daganatsejteket elpusztító gyógyszeres kezelés). A daganat besugárzásra nem érzékeny.

A kezelés a biopszia után 3 fő szakaszból áll: un. preoperatív (=műtét előtti) kezelés, a daganat minél teljesebb eltávolítása műtét során, amit ortopéd sebész végez és az úgynevezett posztoperatív (=műtét utáni) kemoterápia.

A nagyon intenzív preoperatív kemoterápia- mely körülbelül 3 hónapig tart - célja, hogy a daganatot megkisebbítsék, így a daganatot kisebb beavatkozással lehet eltávolítani. Ennek eredményeként az esetek túlnyomó többségében ma már elkerülhetővé válik az érintett végtag amputációja.

A műtét során, amennyiben elhelyezkedése révén lehetséges, eltávolítják a daganatot. Helyét vagy fémből készült protézissel, vagy más kevésbé fontos saját csont áthelyezésével (pl. szárkapocscsont) pótolják ki. A pótlás módját mindig az adott lehetőségeknek megfelelően a műtétet végző ortopéd sebész dönti el.

Az ún. posztoperatív kemoterápia a nagy valószínűséggel még jelen levő, sok esetben még a CT által sem látott, de nagyszámú daganatsejtet tartalmazó, gyakran csak milliméteres nagyságú gócok végleges pusztulását szolgálja. Időtartama 7-9 hónap.

A teljes kezelés körülbelül ľ-1 évig tart. A kezelés során több daganatsejt ellenes gyógyszer (citosztatikum) kombinációját adják a betegnek. Magyarországon Nyugat-Európában és Észak-Amerikában is használt nemzetközi kezelési sémákat alkalmazunk. A citosztatikumok adására 1-3 hetenként kerül sor infúzió formájában. A köztes időt, amennyiben a kezelés miatt súlyosabb mellékhatásnem lép fel, a betegek az otthonukban tölthetik. A gyermekek a kezelés miatt fokozottan fogékonyak a különböző fertőzésekre, ezért a kezelés alatt iskolába, közösségbe nem járhatnak. A kezelés során hányás, hányinger jelentkezhet, és a haj kihullik, mely a kezelés befejeződése után teljesen visszanő.

Teendők a kezelés befejezése után

A kezelés befejeződése után a fél-egy évenkénti kontroll vizsgálatokkal követik figyelemmel, hogy a betegség ismételten jelentkezik-e. Végleges gyógyulás csak a kezelés befejeződése utáni – panaszmentes - 5 évet követően mondható ki. Az osteosarcoma gyógyulási valószínűsége nagymértékben függ a kezdeti daganat nagyságától, az esetleges áttétek jelenlététől (tüdő, csontrendszer), a kezelésre adott választól és a tumor műtéti eltávolíthatóságától.